Ugás: 15.század - 16-17-18.sz. -20.sz. - Napjainkban

15.század

A mai Oroszország az egységes, moszkvai központú orosz állam történetéből vezethető le lineárisan. Bár a mai Oroszország területén természetesen korábban is léteztek államalakulatok, pl. a muzulmán Volgai Bulgária vagy a Rusz’ keleti szláv, ortodox fejedelemségei, a mai Oroszország (a szintén keleti szláv, ortodox) a Moszkvai Fejedelemség „folytatása”. A III. Iván (1462-1505) moszkvai fejedelem alatt megkezdődött „orosz földek gyűjtése” volt a moszkvai állam első jelentős expanziója. Különös jelentőséggel bír a középkori Rusz’ 1241 utáni egyik legjelentősebb fejedelemségének, Novgorodnak a legyőzése és függetlenségének felszámolása (1478), amely kétségtelenül az orosz történelem egyik legnagyobb fordulópontja: a novgorodi, szabad polgárok önszerveződésén alapuló, alulról szerveződő társadalmi-politikai modell éles ellentétét jelentette az inkább autoriter berendezkedésű, felülről szerveződő és messianisztikus küldetéstudattal rendelkező „moszkvai modellnek".

16-17-18.század

  Az újkori autoriter, centralizált, militáns és messianisztikus moszkvai Oroszország Rettegett Iván személyében perszonifikálható a leginkább, aki 1547-ben a Rusz’ cárjának kiáltotta ki magát.

  A 16-17. században a moszkvai állam (Oroszország) főként kelet, Szibéria felé terjeszkedett sikeresen, a nyugati expanziós kísérletek ekkor még kudarcot vallottak.

  I. (Nagy) Péter (1682-1725) alatt Oroszország új korszaka veszi kezdetét: modernizáció európai mintára. Ekkor kezdődik az új, európai típusú főváros, Szentpétervár építése. Nagy Péter az Orosz Birodalom megalapítója és első imperátora (1721-től).

  Oroszország 1700-1814 között sikeres nyugati expanziót hajtott végre, megszerezve Finnországot, a Baltikumot, Lengyelország nagyobb részét, kijutva a Fekete-tengerhez. A 19. században Oroszország dél felé terjeszkedett sikeresen, meghódítva a Kaukázust és Közép-Ázsiát.

20.század

  A 20. század elejéig Oroszország tradicionális birodalom volt, egyeduralkodó monarchiával, hatalmas agrárnépességgel, ugyanakkor az 1861-től meginduló liberális reformoknak köszönhetően egyre növekvő iparral és városi lakossággal, középosztállyal, szárnyaló gazdasági fejlődéssel. A felülről irányított modernizáció okozta feszültségek és az első világháború mégis összeroppantották Oroszországot, amely 1918 után elveszítette nemcsak az elmúlt kétszáz év nyugati hódításait, de még a nevét is. 1917-ben államcsínnyel a Lenin vezette bolsevikok kerültek hatalomra, akik megkezdték a világ első kommunista államának a felépítését, Szovjetunió néven. A Szovjetunió autoriter, centralizált, militáns, messianisztikus küldetéstudatú állam volt. A grúz származású Joszif Sztálin pártfőtitkár (1922-1953) irányítása alatt a Szovjetunió szuperhatalommá változott, a második világháborús győzelem (1945, miután a náci Németország 1941-ben brutális agressziót zúdított a Szovjetunióra) eredményeképpen Moszkva a világ felére kiterjesztette befolyását. A sztálini modernizáció eredményeképpen a Szovjetunió ipari országgá lett, a városi népesség többségbe került. A sztálini modernizáció azonban a világtörténelem egyik legkegyetlenebb diktatúrájában fogant, felülről jővő és erőszakos volt, a sztálini hatalomgyakorlás technikája, a (sokszor a realitásokat nélkülöző) tervutasításos politika általános terrort és egyfajta militáns mechanizmust termelt ki. Sztálin halála (1953) után a Szovjetunió a ’70-es évek második felében ért hatalma csúcsára, amikor Afrika és Ázsia jelentős részére is kiterjesztette befolyását. A Szovjetunió 1991-ben – elsősorban belső okok miatt – széthullott.

Ororszország ma

   A mai Oroszország a Szovjetunió jogutóda és legnagyobb utódállama. Oroszország mérete és kulturális önállósága folytán nem pusztán egy ország a sok közül, hanem sokan „civilizációs központnak” is tartják (az „ortodox civilizáció” központjának). Éppen ezért a posztszovjet térség eseményei is sokszor Oroszországhoz viszonyítva nyernek értelmet. Oroszország emellett a globális politika egyik „nagy játékosa” is. Oroszország atomhatalom és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja (az USA, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország mellett). Oroszország a világ egyik legjelentősebb és legmodernebb hadseregével rendelkezik. Az orosz haditechnika vívmányai nem egy helyen meghaladják a NATO hasonló fejlesztéseit. Bár a NATO és Oroszország között partnerségi viszony van, Moszkva és a  NATO riválisként kezelik egymást.

    Oroszország a FÁK tagja. A FÁK államok közül jó viszonyban van Belarusszal, Örményországgal, és a közép-ázsiai államokkal. Nem problémamentes a kapcsolata Ukrajnával, Moldovával, Azerbajdzsánnal. Kimondottan rossz viszonya van Grúziával és a NATO-tag balti államokkal.

   Oroszország a világ második olajkitermelő országa (Szaúd-Arábia után) és a világ legnagyobb földgázkészleteivel rendelkezik. Jelentős nyersanyaglelőhelyekkel rendelkezik még ezeken kívül is (arany, gyémánt stb.). Az Oroszországban rejlő hatalmas gazdagság viszont eddig kevéssé érezhető a lakosság életszínvonalán. Bár az egy főre eső GDP Oroszországban a legnagyobb a FÁK országok között (12 200 dollár, 2006), de ez még mindig elmarad a balti államokétól, nem beszélve Nyugat-Európáról. Ugyanakkor a világ legnagyobb országában a regionális különbségek is hatalmasak: míg az Észak-Kaukázust munkanélküliség, korrupció és szinte afrikai szegénység sújtja, addig Moszkva a világ egyik leggazdagabb és legdrágább városa, a legtöbb dollármilliárdossal és dollármilliomossal. Fennáll a lehetősége, hogy Oroszország pusztán a Nyugat (vagy Kína) nyersanyagellátójává válik, miközben nincs konkurencikaképes ipara (kivéve a hadiipart). Éppen ezért Oroszország nagyhatalmi státuszának záloga hadserege mellett az energiaútvonalak feletti ellenőrzés és magas energiahordozóárak.

   Oroszország számára a legnagyobb problémát a jövőben a demográfiai válság jelenti. Az országban évente több százezerrel csökken a népesség, annak ellenére, hogy a volt szovjet tagköztársaságokból sokan telepednek át a jobb módú Oroszországba. A jövevények zöme viszont délről érkezik, eltérő – a legtöbbször muzulmán – kultúrákból. Ez pedig újabb problémát váltott ki az elmúlt években: a xenofóbia, idegellenesség, az orosz nacionalizmus megnövekedését.

Oldal tetjére